Bár fiatal
az ország, történelme mégis hosszú időkre nyúlik
vissza. A történet a 10. század végén kezdődik...
A szláv
törzsek a helyi romanizált illír lakosság
maradékaival keveredve az ország területén
létrehoztak
egy
független fejedelemséget Duklja néven
a 10. században, amit 1077-ben VII. Gergely pápa
független államnak ismert el azzal, hogy
uralkodójának koronát küldött.
Duklját
később a Bizánci Császárság elfoglalta, és a
területen több megyét hozott létre; ezek a megyék
együtt alkották a Császárság Zeta nevű provinciáját.
A 12.
század végétől a 15. század közepéig Montenegró mai
területének nagy része a szerb állam (Rakša) részét
képezte.
Ezután
újabb rövid független korszak következett, majd az
Oszmán Birodalom elfoglalta a terület nagy részét. A
helyi kultúrára
ez a korszak erősen rányomta a bélyegét. A mai napig
érezhető mind vallási, mind kulturális, zenei, mind
gasztronómiai értelemben a török uralom. A crna
goraiak (montenegróiak) azonban ebben a korban is
jelentős önállóságot vívtak ki maguknak
harciasságukkal. Ekkoriban Montenegróhoz mindössze a
Cetinje és a Rijeka Crnojevica tartozott, kb. 200 km2-nyi
területtel.
Montenegrót 1878-ban a Berlini Kongresszuson
ismerték el független államnak, és a nagyhatalmak
támogatásával jelentősen megnövelte területét.
1910-ben Nikola fejedelem kikiáltotta
a királyságot és ő lett az ország első királya. (Az
ő palotája található Bar-ban, amiben jelenleg
helyismereti múzeum működik.)
1916-ban
a király elvesztette hatalmát, amikor az
Osztrák–Magyar Monarchia elfoglalta az ország
területét. A központi hatalmak veresége után 1918.
november 13-án az osztrák haderők helyére szerb
csapatok vonultak be. A montenegrói szerb nép Nagy
Nemzetgyűlése nyomásukra kimondta a Petrović
dinasztia trónfosztását, és az ország csatlakozását
Szerbiához. 1918. december 1-jén kiáltották ki a
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását,
melynek Montenegró is része lett.
1929-ben a
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Jugoszlávia néven
szerveződött újjá, s ebben az államalakulatban
megszűnt Crna Gora (Montenegró) belső önállósága:
területétén az úgynevezett Zeta bánságot hozták
létre.
A II.
világháború során 1941. áprilisában Montenegró olasz
megszállás alá került. A háború végeztével a
Josip Broz Tito vezette partizánmozgalom
irányítása alatt egyesítették a jugoszláv
területeket. Montenegró 1991-ig a Jugoszláv
Szocialista Szövetségi Köztársaság 6 tagállamának
egyike volt. Jugoszlávia szétesése után 1992-ben
létrejött a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság,
melynek két tagállama Montenegró és Szerbia voltak.
2003-ban ez átalakult Szerbia és Montenegró
Államközösségévé, amely a két állam laza szövetségén
alapult.
2006.
május 21-én, az EU-val három évvel korábban aláírt
átmeneti egyezmény menetrendjének megfelelően
népszavazást rendeztek arról, hogy Montenegró
továbbra is része legyen-e Szerbia és Montenegró
államszövetségnek, vagy függetlenedjen tőle. Az
Európai Unió 55%-os küszöbhöz kötötte a montenegrói
függetlenség lehetőségét. A referendum eredménye
szerint a montenegrói lakosok 55,5%-a szavazott a
Szerbiától való függetlenségre. A különválás
hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe. Az
Európai Unió Külügyminiszteri Tanácsa 2006. június
12-én elismerte Montenegrót független államként.