Stari Bar
(Öreg Bar) a város antik része, kb. 5 km-re fekszik
a parttól a hegyekben. Ez az egyik legrégebben
urbanizált város az országban. A város létezéséről
már a 10. század óta vannak írásos adatok, ekkor
Antibareos névvel illették. Történészek
azonban feltételezik, hogy már a 6. században
létezett ezen a helyen római település.
A város
történelmében sorra váltották egymást az uralkodók.
A legutóbbi uralom, a 300 éves török irányítás alól
1878-ban szabadult fel a város. E tájban
pecsételődik meg Stari Bar sorsa is: a jól védhető,
mészkődombra települt vár a 19. század végén és a
20. század elején bekövetkező lőporrobbanásoktól
romba dőlt. Az első robbanás okozta károkat még
megpróbálták a lakók helyrehozni, de a második
robbanás után magára hagyták az antik várost és
leköltöztek a 3-5 km-re fekvő tengerpartra, hogy ott
építsenek új otthont maguknak.
Az
óvárosban azonban még ma is akadnak lakók, sőt ha
szétnézünk a vár egyik magas, máig megmaradt
bástyájáról, akkor 1-2 újonnan épülő házat is meg
lehet figyelni.
A
középkori város területének északi oldalán állt a
hatalmas erőd (a vár), ami katonai célokat szolgált.
Vastag falai, tornyai, bástyái, a föld alatt és a
falakban eldugott járatai mind a védelmi célt
szolgálták. A két kaput vaskos ágyúk védték. A vár
legidősebb részei a 9-11. század környékéről
származnak.
A város
folyamatosan épült, szinte minden uralkodó tett
hozzá valamit. A Szent Teodor templom a 9-11.
századból származik, amelyet a 12-13. században
átalakítottak Szent György templommá. A Szent Márk
templom a 13., a Szent Venereande templom a 14-15.
századból maradt a városra. A velenceiek idején, a
15-16. százsdban a város építése tovább folyt.
Az utcák a
domborzati viszonyokhoz alakultak: az természet
ereje által fényesre csiszolt kővel kirakott, szűk,
girbe-gurba utcácskákat talál itt a látogató. Az
idegenek számára szinte elképzelhetetlen, hogy
hogyan tudnak itt is autóval közlekedni a helyiek. A
házak teljesen egymás mellé épültek, így egységes
blokkot képeztek. Az utcáról a fogadóba léphetett be
az arra járó, a lakószobák az emeleten voltak. Ma a
házak hangulatos kis éttermeket, fogadókat rejtenek,
ahová a hegyi menetben elfáradt és hőségtől
kiszáradt turisták szívesen térnek be egy egy hűsítő
italra, ebédre, kávéra.
A városban
több palota is volt, ahol folyt a társasági élet. A
palotákon több kor építészeti stílusai is
megfigyelhetők, ilyen pl. a gótika és a reneszánsz.
A török uralom idején épült fel a messziről is
látható óratorony.
Különleges
az épen maradt, boltíves vízvezeték rendszer
látványa, ami a hegyekből szállította a friss vizet
a város lakói számára.
