A montenegrói konyha az olíva olaj
használatán alapszik, a legrégebbi olajfa több mint
2000 éves, Stari Barban található. A legminőségesebb
és legegészségesebb olaj amit hideg sajtolással
készítenek. Ezek közül is legfinomabb az extra szűz,
ami az első
sajtolással készül. A kontinentális konyha megőrizte
eredetiségét, a tengerparti pedig azonos a
Földközi-tenger lakta népek specialitásaival.
A különlegességhez
tartozik a ratan - szárított
kecskehúsos kelkáposzta; a čevap - darált húsból
készült, roston sütik és lepényt kérhetünk hozzá. A
Pljeskavica hasonló mint a čevap csak a hús
lapos, ezt is lepényben kérhetjük, tetszés szerinti
saláta adaggal.
A rostélyosok igen népszerűek a
vidéken, bátran kóstoljuk meg mindegyiket, nem
fogunk csalódni bennük.
További ízlezes és jellegzetes
ételek: ranjiča - rablóhús; vjealica - roston sült szűzpecsenye;
digerica sa rotilja - roston sült máj. A hal ételek közül népszerű a
bordettó, halleves. Előételként fogyaszthatunk
njegui sonkát és kajmakot (speciális sós túró).
A burekot a déli népek, a Balkán
nemzeti eledelének is nevezhetjük. Nagyon finomat
sütnek Horvátországban, Szerbiában,
Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban is.
A burek tésztája rétestészta
jellegű, melyet hajszál vékonyra nyújtanak és ez
után rétegezve töltenek meg. Az eredeti töltelék sós
túró vagy darált hús, de árulnak sonkás-sajtos,
sajtos-gombás, pizzás, meggyes, almás változatot
is. A túrós és húsos változathoz
kérjünk joghurtot, így a finom igazán.